" A házasság példamutató lényege lehet az egész-ség. Ezzel azt az egységet tudjuk kifejezni, amit egy egész nő és egy egész férfi, két félember kapcsolata alkot, egy egész emberként. A két felet a szerelem kovásza tarthatja egyben. A szerelmet őrzi a házasságban érlelődő tisztelet, vagyis az egymás iránti elismerő, elfogadó, megbocsátó szeretet."
A gyermek nem célja a házasságnak, a gyermek ajándék. Az egészből születhet csak gyermek. Az egész-ségből megszületett gyermekek ne a házaspár közé, hanem köré szülessenek. A gyermekek így érezhetik állandó biztonságban magukat-hol egyikbe, hol másikba kapaszkodhatnak-, mert egy egész nőt, egy egész férfit, két félemberből kovácsolódott egész-séges emberpárt láthatnak példaképül.
Az elválók maguk közé szülték a gyermekeket, és nem maguk köré, eltávolodtak egymástól, a szerelem feltételes szeretetté langyosult. Nem egészként nevelték gyermekeiket, hanem két kielégítetlen félemberként. Hiába tettek meg egyébként minden tőlük telhetőt. Ez pazarlás, mivel minden bizonnyal jó szándékú, értékes nőkről és férfiakról van szó. Amikor a gyermekek kirepülnek, két elszürkült félember marad otthon, akik nehezen tudnak már egy egész embert alkotni.
Mi 43 éve küzdünk a boldog pillanatokért. A mennyország és a pokol itt a földön kezdődik. Naponta szerzünk pokoli és mennyei pillanatokat egymásnak. A Kánaán pedig nekünk együtt a születés-halál-örökélet reményt adó körforgásának hármasában érhető majd el.
Levente Péter és Döbrentey Ildikó gondolataikkal utat mutat, erőt és hitet ad sok fiatalnak és kevésbé fiatalnak egyaránt.

Nagyon sok az olyan párkapcsolat, ami két olyan egyed között alakul ki, akik érzelmi szempontból nem mernek felnőni. Vak vezeti a világtalant, kellő sokaságú játszma és háború alakul ki köztük, hol az egyik, hol a másik szeretne nyerni, ezért mindent megtesznek, hogy kettejük kölcsönös játszmáiból adódóan kinyírják egymást. A játszma az mindig arról szól, hogy valaki felül szeretne kerekedni, valaki győzni akar. Hol az egyik játszmázik, hol a másik, tehát ugyanez folytatódik tovább: a játszma. A játszmák mindig háborúban zajlanak. Békében nincs játszma. Békében a párkapcsolat építése történik, háborúban pedig az egykori boldogság-ha az egyáltalán boldogság volt-rombolás, mert ilyenkor az egyik, bármi áron, nyerni akar. A bizonytalan támaszkodik a másik bizonytalanra, miközben azt mondja, hogy szerelmes. Ilyen kapcsolatok esetén a szerelem valójában támaszkodást jelent, de ez nem szerelem. Szerelmes, de nem a másikba, hanem a szerelembe, az érzésbe, s ez neki nagyon jó.
A harag, a gyűlölködés odáig juttatja őket, hogy megszűnik köztük a meleg, egymásra figyelő, őszinte kapcsolat, boldogtalanok lesznek ( közben sokszor takaróznak a gyerekekkel ).
A görcsölés nem eredményez sem békét, sem boldogságot. Gyávaságból félnek kimondani a kapcsolat halálát, így megszokásból vannak egymás mellett, és félnek attól, ami valójában már nincs.
Mindez súlyos hatással van a gyermekeik személyiségfejlődésére.

Köszönöm ezt a bejegyzést!
És bizony igen, én is úgy gondolom, hogy a kapcsolatért mindennap tenni kell.
Bár nem hiszem, hogy ez küzdelem lenne, vagy hogy mindennapos küzdelemről szól. Mert hát kivel is kellene küzdenem? A párommal? A környezetemmel? Vagy önmagammal?
Viszont anélkül meg nem maradhat élő, eleven és örömteli egyetlen kapcsolat sem, amiben nem tesznek (lehetőleg napi) rendszerességgel valamit a kapcsolatért. Csak úgy... mert az jó!
Ha nekem valami nem tetszik abban, amit, vagy ahogy a párom tett (vagy épp nem tett), akkor mondjam el neki - lehetőleg azonnal - az ezzel kapcsolatos gondolataimat és érzéseimet, amire aztán a párom is el tudja mondani az ő érzéseit...
"Először a másikat próbáld meg érteni, aztán magadat megértetni." ~ Stephen Covey

Senkinek sem biztos a holnap,akár fiatal, akár idős. Talán ma vagy utoljára azokkal, akiket szeretsz. Ne várj semmire, mert ha nem lesz semmilyen holnap, bánnád, hogy nem szakítottál időt a mosolyra, ölelésre, csókra. És, hogy nem érkeztél teljesíteni utolsó kívánságukat.

/ G.G. Márquez /

Ha a harcost nem teszi boldoggá a naplemente,
tudja, hogy valami baj van.
Ha így érzi, leteszi fegyverét, és elindul,
hogy társat keressen magának,
akivel együtt gyönyörködhet az alkonyatban.
Ha sehol nem leli, fölteszi magának a kérdést:
Lehet, hogy nem voltam elég bátor?
Lehet, hogy nem vettem észre,
ha valakiben vonzalmat ébresztettem?

/ Paulo Coelho /

Csodálatos, ahogyan Carl Bora megfogalmazza a találkozást, az örömteljes pillanatot, a szerelmet.
Köszönöm.

" Az embernek meg kell találnia azt a fajta szeretetet, amiből építkezhet, és nem beérni azzal, ami összezúzza."
/ Laurell Kaye Hamilton /

A szeretet két ember között azt jelenti, hogy a másik öröme, jó érzései (...) fontosabb, mint az enyém.
A szeretet lemondást jelent az önző, egocentrikus életvitelről.
A szeretet szívesen vállalt áldozatokkal jár utólagos számlabenyújtások, megbánások nélkül.
A szeretet-ha már megszűnt is- visszaragyog a múltból, mint az élet legfontosabb ajándéka. Még egyszerűbben: a szeretet annak az öröme, hogy a másik a világon van.
/ Popper Péter /