Nagyon sok az olyan párkapcsolat, ami két olyan egyed között alakul ki, akik érzelmi szempontból nem mernek felnőni. Vak vezeti a világtalant, kellő sokaságú játszma és háború alakul ki köztük, hol az egyik, hol a másik szeretne nyerni, ezért mindent megtesznek, hogy kettejük kölcsönös játszmáiból adódóan kinyírják egymást. A játszma az mindig arról szól, hogy valaki felül szeretne kerekedni, valaki győzni akar. Hol az egyik játszmázik, hol a másik, tehát ugyanez folytatódik tovább: a játszma. A játszmák mindig háborúban zajlanak. Békében nincs játszma. Békében a párkapcsolat építése történik, háborúban pedig az egykori boldogság-ha az egyáltalán boldogság volt-rombolás, mert ilyenkor az egyik, bármi áron, nyerni akar. A bizonytalan támaszkodik a másik bizonytalanra, miközben azt mondja, hogy szerelmes. Ilyen kapcsolatok esetén a szerelem valójában támaszkodást jelent, de ez nem szerelem. Szerelmes, de nem a másikba, hanem a szerelembe, az érzésbe, s ez neki nagyon jó.
A harag, a gyűlölködés odáig juttatja őket, hogy megszűnik köztük a meleg, egymásra figyelő, őszinte kapcsolat, boldogtalanok lesznek ( közben sokszor takaróznak a gyerekekkel ).
A görcsölés nem eredményez sem békét, sem boldogságot. Gyávaságból félnek kimondani a kapcsolat halálát, így megszokásból vannak egymás mellett, és félnek attól, ami valójában már nincs.
Mindez súlyos hatással van a gyermekeik személyiségfejlődésére.

Köszönöm ezt a bejegyzést!
És bizony igen, én is úgy gondolom, hogy a kapcsolatért mindennap tenni kell.
Bár nem hiszem, hogy ez küzdelem lenne, vagy hogy mindennapos küzdelemről szól. Mert hát kivel is kellene küzdenem? A párommal? A környezetemmel? Vagy önmagammal?
Viszont anélkül meg nem maradhat élő, eleven és örömteli egyetlen kapcsolat sem, amiben nem tesznek (lehetőleg napi) rendszerességgel valamit a kapcsolatért. Csak úgy... mert az jó!
Ha nekem valami nem tetszik abban, amit, vagy ahogy a párom tett (vagy épp nem tett), akkor mondjam el neki - lehetőleg azonnal - az ezzel kapcsolatos gondolataimat és érzéseimet, amire aztán a párom is el tudja mondani az ő érzéseit...
"Először a másikat próbáld meg érteni, aztán magadat megértetni." ~ Stephen Covey

Van mikor minden megy simán a maga útján, de vannak időszakok, mikor szükségem van motivációra, és van olyan is, mikor én motiválok másokat. Persze csak az képes arra, hogy motiválva legyen mások által, kiben meg van a késztetés.