Nagyon sok az olyan párkapcsolat, ami két olyan egyed között alakul ki, akik érzelmi szempontból nem mernek felnőni. Vak vezeti a világtalant, kellő sokaságú játszma és háború alakul ki köztük, hol az egyik, hol a másik szeretne nyerni, ezért mindent megtesznek, hogy kettejük kölcsönös játszmáiból adódóan kinyírják egymást. A játszma az mindig arról szól, hogy valaki felül szeretne kerekedni, valaki győzni akar. Hol az egyik játszmázik, hol a másik, tehát ugyanez folytatódik tovább: a játszma. A játszmák mindig háborúban zajlanak. Békében nincs játszma. Békében a párkapcsolat építése történik, háborúban pedig az egykori boldogság-ha az egyáltalán boldogság volt-rombolás, mert ilyenkor az egyik, bármi áron, nyerni akar. A bizonytalan támaszkodik a másik bizonytalanra, miközben azt mondja, hogy szerelmes. Ilyen kapcsolatok esetén a szerelem valójában támaszkodást jelent, de ez nem szerelem. Szerelmes, de nem a másikba, hanem a szerelembe, az érzésbe, s ez neki nagyon jó.
A harag, a gyűlölködés odáig juttatja őket, hogy megszűnik köztük a meleg, egymásra figyelő, őszinte kapcsolat, boldogtalanok lesznek ( közben sokszor takaróznak a gyerekekkel ).
A görcsölés nem eredményez sem békét, sem boldogságot. Gyávaságból félnek kimondani a kapcsolat halálát, így megszokásból vannak egymás mellett, és félnek attól, ami valójában már nincs.
Mindez súlyos hatással van a gyermekeik személyiségfejlődésére.

Válasz

A nő rengeteg szerepet vállal ebben a világban: munkahelyi önmegvalósítás, ( kiegyensúlyozott ) párkapcsolatban való funkcionálás, azonban, ahol a férfi bizonytalan, ott a nő a gondoskodó anya szerepében fog élni ( vegetálni )-na, ez már nagyon súlyos ...Ott vannak a további elvárások, hogy jó szeretők legyenek az ágyban; a gyerekeiket hiteles anyaként neveljék, de a pihenés-szórakozás is megfelelő legyen, barátok is körülvegyék őket, és Nők is legyenek!
Közben mi, pasik, mit csinálunk? Dolgozunk, jó, vannak közös elfoglaltságok, mert nekünk is van apánk meg anyánk, de ezekkel mi felületesen foglalkozunk. A férfiak a családban és a nevelésben általában alig vesznek részt, mert iszonyú sokat dolgoznak, és mire hazaérnek, a gyerek többnyire alszik, alig látja az apját. Vacsora, felületesen megkérdezzük, mi történt, tv-nézés, sokszor foci, sör és slussz-passz. A másik oldalon meg ott van a rengeteg szerepkör...
A férfiak egy csomó mindent elvárnak a nőktől, miközben nem segítik őket. Elvárják azt is, hogy a nő megfelelő külsővel is rendelkezzen, miközben a pasi meg egy dagadt, elhanyagolt disznó, aki zabál, vedel, ....( itt elég vulgáris szavakat használ az író, persze tudatosan ).

A saját elrontott életéért az ember maga felel.
Így ebben a rövid időben, amit itt eltöltünk, rengeteg időt hol erre, hol arra fecsérlünk, és pocsékoljuk az időnket, miközben azt hisszük, hogy élünk. Valójában nem. Ez vegetálás. Görcsökkel.

Válasz

"A problémákat nem kell a szőnyeg alá söpörni, sokkal fontosabb, hogy megtanuljuk kiélvezni és értékelni a..." Hm, azt hittem, hogy más lesz ebből. Nézzük csak!... " A majdnem tökéletes párkapcsolat alapfeltétele, hogy figyelmünket ne a rossz dolgokra irányítsuk, hanem a jókra."
" Persze a problémákat nem kell a szőnyeg alá söpörni, de sokkal fontosabb, hogy megtanuljuk élvezni és értékelni az egészen különleges pillanatokat, amelyeket mi magunk hozzunk létre.
A bizalom iszonyúan erős szó, amely stabil állapotot eredményez.
Megbízni a másikban és őszintének lenni hozzá-ezt a legtöbb ember adott helyzetben nem meri megtenni, nehogy ráfázzon, mivel az őszinteséghez furcsán állnak hozzá az emberek. Azt mondják: " Én nem fogom kiadni magam! Ha őszinte leszek, akkor visszaélnek vele".
Én inkább azt mondom, hogy legyek őszinte most, és azt nézzem, hogy a másiktól ugyanezt megkapom-e. Ha nem kapom meg, akkor rövid idő alatt ennek megfelelően döntök. Ha valaki nem őszinte, ilyenkor elkezd sablondumákat nyomni, de ezzel sincsen gond. Innen ez már az ő dolga.
Az az ember, aki az apró, finom, pici jelekre nem figyel oda, és arra, hogy a másik milyen gesztusokat tesz felé, az éppúgy nem fogja észrevenni, kik azok, akik megérdemlik az őszinteségét, mint ahogy azt sem, ha figyelmeztető jelzést kap az élettől, és nem fog tudni változtatni.

Válasz

Mindannyiunknak van kisugárzása, belső töltete.... mindannyian a boldogságra törekszünk. Azért élünk, hogy boldogok legyünk, csak közben rengeteg önbecsapási folyamatot élünk meg, és hazudozunk magunknak. Ennek pedig súlyosak a következményei.Tehát, ha valaki nem akar a hibáiból tanulni, akkor az élet őt arra ítéli, hogy az elkövetett hibáit újra és újra átélje,... Azt hiszi, hogy megússza a megmérettetést, miközben, hogy jobb legyen neki, támaszkodik valaki másra. Aki meg nem mer mindebből tanulni, mert fél a fájdalomtól, mivel a kudarc átélése mindig nagyon fájdalmas folyamat, az nem fog nyugodtan aludni. A változástól, az újtól való félelem következtében alakul ki a megszokás. Nagyon sok az olyan párkapcsolat, ami két olyan egyed között alakul ki, akik érzelmi szempontból nem mernek felnőni. A bizonytalan támaszkodik a másik bizonytalanra, miközben azt mondja, hogy szerelmes. Ilyen kapcsolatok esetén a szerelem valójában támaszkodást jelent, de ez nem szerelem. Szerelmes, de nem a pasiba, hanem a szerelembe, az érzésbe,...
A harag, a gyűlölködés odáig juttatja őket, hogy megszűnik köztük a meleg, egymásra figyelő, őszinte kapcsolat, boldogtalanok lesznek. A megszokás azt eredményezi, hogy a pasi barátként él velünk, de ebből szerelem már soha nem lesz. Közben meg rengeteg idejüket elvesztegetik. Nem sok ez a hatvan-hetven év, amit eltöltünk átlagban itt a földön.

Válasz

A hazug mintákkal élő ember előszeretettel elhárítja önmagától a felelősséget.
Mikor kezdjük a válaszainkat adott helyzetben azzal, hogy én vagyok a felelős azért, hogy annak idején ezt és ezt nem tettem meg? A hazug minták elsajátítása, ami kezdetben öntudatlanul történik, a fejlődést gátló tényező.
A fejlődő, kialakuló személyiséget hasonlítsuk a musthoz. A mustból vagy ecet lesz vagy bor. A boroknál is vannak átmenetek: lőre, asztali, jó és muzeális bor. Végül is két út van: vagy ecet vagy akár csúcsbor lesz a személyiségből. Aki veszi a fáradtságot és szétnéz ebben a világban, láthatja, hogy rengeteg a megecetesedett ember. A személyiséget összehúzzák a különböző belső hegek. A hegképződés is egy érdekes folyamat. Ha megégetem magam, akkor a seb csúnya heggel gyógyul. A menekülés és ennek a következményei mind-mind kudarcokat eredményeznek az emberben.
Egyesek lebénulnak, ott maradnak és begubóznak, mások meg pánikszerűen elmenekülnek a helyzetből.
Tipikus példája mindennek a " félek a kudarctól, kerülöm a konfliktust ", sokan mondják ezt. Ha valami elől elfutok, az feltételezi a menekülés tényét, de ez további folyamatokat alakít ki.
Tegyük fel, megszívatott egy pasi( azért szívatott meg, mert én voltam olyan..., hogy hagytam magam, de ez nincs kimondva.) Tehát megszívatott egy pasi, azonban sokkal könnyebb másra hárítani a felelősséget...Miközben a tíz hónap alatt ( mondjuk lehet több vagy kevesebb ), amiből a jó talán egy hónap volt, a többi alatt pedig az önbecsapásom zajlott, kilenc hónapja folyamatosan kapom a jelzéseket, hogy baj van, baj van! Én meg közben azt mondom: " Hát majd megváltozik. Majd megváltozik. Majd jobb lesz. De hát olyan szép és aranyos fiú!" Közben menekülök a valós tény elől, nem merek szembenézni azzal, hogy amit én teszek,....egyre boldogtalanabb leszek. Elmúlik egy kis idő, és jön egy aranyos fiú..., ám mivel nem vontam le a megfelelő tanulságokat, nem láttam meg, hogy a másik milyen is valójában, cseberből-vederbe kerültem. Egy idő után...elmondhatom: " Úristen...Hát ez ugyanolyan, mint az előlő, én meg ismételten boldogtalan vagyok..."
Ez azért történik, mert csak olyan pasit tudok kifogni, amilyen én vagyok. Zsák a foltját mindig megtalálja. Ismétlődik minden újra és újra, közben meg fogy az élet.
Az ilyen hozzáállásnak ez a veszélye.

Válasz